"Az emberi élet legjelentősebb pontja a házasság, a lakodalom napja. Nemcsak az egyén életében, hanem a közvetlen közösség, a család és a rokonság életében is. A régi "hagyományos" társadalomban az élet minden területét kötelező érvényű szabályok hálózták be, melyek megszabták az egyén cselekvéseit az élet minden helyzetében. Nem volt kivétel ez alól a lakodalom sem, ahol a hagyomány előírta a viselet és viselkedés helyes formáit.
A lakodalom minden mozzanatát a vőfély verssel jelezte."

(Hoppál Mihály előszava Karsai Mihály vőfélykönyvéhez)

Eszem-iszom, dínom-dánom, nagy lakodalom,
Amit itt ma elém raknak, mind feltálalom,
Komámasszony, szép szakácsné, mi lesz a fogás?
Kopog már a szemem is, mint padlón a tojás.

Levágták a legszebb disznót, sül a pecsenye,
Hurka, kolbász, májas, véres lesz majd belőle.
Kétszáz tyúkból főtt a leves, arany a színe,
Komámasszony, szép szakácsné, csak ide vele.

Mióta zenész tevékenységemet folytatom, rengeteg vőféllyel megismerkedtem. Megfogalmazódott bennem az igény, hogy én is lehessek vőfély. Igyekeztem sokat tanulni, ellesni a legtapasztaltabb vőfélyektől. Saját verseket írtam, a hagyományokat kutattam, régi verseket gyűjtöttem, tehát felkészültem. 2005-ben tehát már szóló-vőfélyként is tevékenykedtem, de ennek "gyökerei" valahol 2003 körül indulnak. Az elmúlt időben a legtöbb lakodalomban zenész-vőfélyként dolgoztam, a közönségem nagy megelégedésére.

Dalos szájú vőfély lettem,
Az illemet és erkölcsöt tisztelem.
Jöhet a sok étel-ital,
Nem maradhat el a sok dal.

Hogyha zongoránál ülök,
S közben rotyog már a csülök,
Míg mindenki engem kémlel,
S a szakácsné éppen zsémbel.